Egy csaló azonosítása

Az előzőekben már szó volt arról, hogy érzékenyek vagyunk a csalással kapcsolatos jelek, és igyekszünk kiszűrni minden hátsó szándékot a másik viselkedése alapján, nehogy pórul járjunk. Na de mi határozza meg, hogy képesek vagyunk-e felismerni a csalókat? Íme, néhány aspektus:

Csalókkal kapcsolatos jobb emlékezeti képességünket több tényező befolyásolja, például a partner neme és státusza. Egy vizsgálatában, a személyek a csalók arcképeit nagyobb arányban ismerték fel,de csak akkor, amikor a csalókat alacsonyabb szociális státuszúnak (kevesebb barátja van, kevéssé elismert...stb.) mutatták be a kísérleti személyeknek. A magasabb státuszú arcok esetén (pl. vezérigazgató, közkedvelt személy) mérséklődik a különbség. Az eredmények tükrében úgy tűnik, a csalók iránti érzékenység inkább a férfiakra jellemző, mint a nőkre. Bár a nők átlagosan magasabb arányban ismerték fel a csalókat, ám ez csak az alacsony státuszú csalók esetén volt regisztrálható.

A különböző arcokról alkotott megbízhatósági ítéleteink sokszor valamely érzelemkifejezés, esetleg hasonlóság mentén alakulnak, éppen ezért, ha pusztán az arc alapján döntünk arról, ki a megbízható, könnyedén kizsákmányolhatnak olyan személyek, akik megbízhatónak tűnnek, azonban egyáltalán nem úgy viselkednek. Így különösen fontossá válik, hogy emlékezzünk arra, ki volt az a megbízhatónak tűnő partnerek közül, aki valóban megbízhatóan viselkedett. Ilyen helyzetekben igazán az arc-jellemvonás assziociatív memóriánk játszik fontos szerepet, hiszen nemcsak az arc, de a hozzá társított jellemvonás (tapasztalat) is fontos ahhoz, hogy elkerüljük, mások kihasználjanak minket. Ezzel egyetértésben egy 2008-as vizsgálatában manipulálták az együttműködő és csaló partnerek arányát. Az eredmények szerint, a személyek arra emlékeztek jobban, ami ritkábbnak számított az adott csoportban. Vagyis, ha kevesebb együttműködő személy volt partnerek között, akkor rájuk emlékeztek jobban, nem pedig a csalókra. 

Hasonló eredményre jutottak japán kutatók is, akik egy kísérleti játékot alkalmaztak munkájuk során. Többkörös játék során a személyek korábbi partnerekkel is újra kapcsolatba kerülhettek. A „társak”, természetesen előre rögzített módon válaszoltak a személyek lépéseire (pénzbeli jutalom kiosztásáról és arányáról kellett dönteni). Kezdetben a személyek az arcok alapján döntöttek, kiben mennyire bíznak, azonban a körök előre haladásával, fokozatosan átírta döntéseiket a másik fél jellemvonása (együttműködő, neutrális, vagy csaló módon reagált-e). Ezen felül, jobban emlékeztek azokra, akiknek megbízható arca volt ugyan, de negatív jellemvonáshoz társult, mint azokra, akik nem is tűntek megbízhatónak és nem is voltak korrektek.

Az arcon található megbízhatósági kulcsok erőteljes hatására egy korábbi vizsgálatban is rávilágítottak: azoknak a személyeknek, akiket korábban megbízhatóbbnak értékeltek mások, a kísérleti személyek is több pénzt ajánlottak egy játék során. Érdekes eredmény, hogy a megbízhatóságra vonatkozó ítéletek nem függtek attól, hogy a képen szereplő partner együttműködött, vagy csalt a konkrét játék során. Úgy tűnik inkább, hogy az arccal kapcsolatos korai döntés sokkal meghatározóbb ebből a szempontból. Erős kapcsolat volt a korábbi csoport és a résztvevők által adott megbízhatósági értékek között. Ráadásul, a személyek jobban emlékeztek a megbízható arcokra, mint a kevésbé megbízható arcokra, korábbi tapasztalatiktól függetlenül. Azonban, az első benyomások ellenére (megbízhatónak, vagy nem megbízhatónak tartották az arcot) az előző körök eredménye hatással volt a személyek lépéseire, vagyis a partner lépésétől függően határoztak, a következő körben mennyi pénzt küldenek a másiknak.