Amikor a számunkra vonzó partner kiválasztjuk, több szempont szerint mérlegelünk. Azonban úgy tűnik, nemcsak a lehetséges partner tulajdonságai, hanem saját tulajdonságaink, például endokrin (hormonális) állapotunk is fontos szerepet kapnak ebben a folyamatban:
Női válaszadók esetében például azt találták, hogy termékeny periódusokban (a menstruációs ciklusuk 14. napja körül) nagyobb valószínűséggel választanak férfias arcokat (erőteljesebb áll, előreugró homlok, kifejezett arccsont) potenciális partnerként. Menstruációs időszakban viszont, a kevésbé erőteljes férfi arcokat preferálják. Vagyis a vonzóság megítélésében ciklikus eltérések (is) vannak. Ez azért is érdekes, mert korábban már írtam róla, hogy az arc megjelenése és a hormonális állapot között kimutatható kapcsolat van. A fiúknál, a tesztoszteron szintje és az arc maszkulin jellegeinek kialakulása között szoros a korreláció. Másrészről, a magas tesztoszteron alacsonyabb együttműködő, támogató magatartással és gyengébb minőségű intim kapcsolatokkal (apa-gyermek; házastársi) jár együtt. Így jobban értelmezhető a párválasztási preferenciák változása is, hiszen a férfiasabb arcú férfiak feltehetően magas tesztoszteronszinttel rendelkeznek, vagyis várhatóan kevesebb erőforrást (pénz, energia, idő, stb.) fektetnek a kapcsolatok megtartásába, vagy a gyermeknevelésbe, viszont jobb genetikai tulajdonságaik vannak.
Nem csupán a szexualitás, hanem a társas kapcsolatok esetében is előnyben részesítjük a szép embereket: intelligensebbnek, szociálisan ügyesebbnek, kompetensebbnek tartjuk őket. Feltehetően ennek köszönhetően, keressük is a jó megjelenésű, vonzó emberek társaságát és igyekszünk kapcsolatot kialakítani velük. Ez a részrehajlás már gyermekkorban megjelenik: Csinosnak, jóképűnek értékelt gyerekek népszerűbbek (több baráti kapcsolattal rendelkeznek) az osztályban, mint nem vonzó társaik.Sőt, még a korlátozott szociális képességekkel bíró (autista) gyermekek esetében is éppúgy megjelenik a szebb társak preferenciája, mint a tipikusan fejlődő gyermekek csoportjaiban: Intelligensebbnek és barátságosabbnak ítélték a szebb arcokat, mint a kevésbé szép arcképeket.
A vonzóbb személyeknek gyakrabban segítenek, sőt, álláskeresés során is előnyt élveznek, ugyanis előbbre sorolják őket a munkafelvétel során. Ráadásul, ha állást találnak, átlagosan nagyobb fizetést kapnak, mint kevésbé szép munkatársaik. Sőt, a vonzó személyekhez annak ellenére pozitívabban viszonyulunk, hogy sokszor kevésbé megbízhatóak, mint ahogyan azt elvárnánk (erről majd később..).
A szépség iránti részlehajlás - ahogyan a példákból is kitűnik -, nem tudatos döntésfolyamat eredménye, sokkal inkább annak köszönhető, hogy akiket vonzónak, szépnek tartunk, hajlamosabbak vagyunk több pozitív jellemvonást tulajdonítani, és fordítva, azok, akik jó személyiséggel bírnak, gyakrabban találtatnak vonzónak. Egy vizsgálatban például, a szemináriumi csoport résztvevőit arra kérték, több jellemvonás mentén ítéljék meg a szeminárium vezetőt. Akkor, ha a személy barátságosan, kedvesen közelített a szeminárium tagjaihoz, a hallgatók kétharmada találta fizikailag vonzónak a vezetőt. Ezzel ellentétben, ha ugyanez a személy távolságtartó és elutasító volt a hallgatókkal szemben, akkor csupán a hallgatók egyharmada ítélte vonzónak fizikai megjelenését.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.