A segítségnyújtás, mások helyzetének javítása igen nemes és társadalmilag pozitívan megítélt cselekedet. Segíteni sokféleképpen lehet, az adónk egy százalékának felajánlásával, súghatunk a padtársunknak az iskolában dolgozatíráskor, vagy éppen kimenthetjük a fuldoklót a vízből. Ezekkel a jelenségekkel kapcsolatban mindenkinek van több-kevesebb tapasztalata, némelyről közvetlen, másokról közvetett módon (hallott/olvasott róla). Az altruizmus már régóta áll a tudományos érdeklődés középpontjában. Társadalmi, pszichológiai szempontból igen komplex jelenségről van szó, ám biológiai, sőt, evolúciós szempontból igazi kihívást jelent értelmezése.
Mégpedig azért rejtélyes, hogy mások megsegítésére való hajlamunk hogyan maradhatott fenn az evolúció során, hiszen genetikai szempontból, saját túlélésünk esélyeit rontani azért, hogy másokét javítsuk, nem tűnik adaptívnak (túlélés szempontjából hasznosnak).Röviden összefoglalva, az altruizmus egyfajta evolúciós „rejtvénynek” tekinthető, mivel az önzetlen viselkedéssel végső soron az egyed saját túlélési esélyeit, vagyis saját rátermettségét csökkenti. Az altruista cselekedett számos „költséggel” jár, mint például az önzetlen egyed saját idejét, energiáját használja ahhoz, hogy a másik fél számára segítsen. Az altruista saját erőforrásait felhasználva támogatja a recipienst, vagyis a segítség kérőjét. A polinéziai Ifaluk törzs tagjai (lásd kép) például, időnként éjszakai halászaton vesznek részt, amely rendkívüli figyelmet, koncentrációt és előkészítést és együttműködést igénylő munka. Hetekkel a halászat előtt, a részvevők rengeteg időt töltenek azzal, hogy kókuszpálma levelekből fáklyákat készítsenek. A nagy erőfeszítések árán szerzett zsákmányt a közösség tagjai között szétosztják. A modern társadalmakban is megfigyelhetőek nagy ráfordítást igénylő, „költséges” viselkedésformák. Aki vért ad, illetve különböző jótékonysági szervezeteknek ad pénzt, esetleg ilyen tevékenységekben vesz részt, valóban segít az embereken és ezért nem vár viszonzást.
Szóval, úgy tűnik, a legtöbbünkben megvan az önzetlenség magva, de talányos, miért....Hamarosan jelentkezem a lehetséges válaszokkal!
Persze, ha gondoljátok, Ti is írhattok ötleteket!!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.