Bár nem szép dolog, de valljuk be, mindenki hajlamos arra, hogy külső megjelenés, viselkedés alapján valódi személyiségjegyeket állapítsanak meg, ezért az első benyomás kialakítása során nagyban hagyatkozunk ezekre a jelzésekre.
Nos, ezek után, tessék megnézni a videót.... Ki hogyan írná le azt, amit látott?
Képzeljétek el, társas természetünk oly mélyen beágyazott, hogy szándékot, pszichológiai állapotokat tulajdonítunk még olyan helyzetekben is, amikor az nem indokolt, pl. mozgó geometriai formáknál. Heider és Simmel 1944-ben végzett vizsgálatukban kimutatták, hogy véletlenszerűen mozgó geometriai alakzatokról szóló rajzfilmek (lásd vidó) leírásakor a személyek beszámolóikban szándékot és okozást tulajdonítottak a formáknak. Például a nagy háromszög megverte a kis háromszöget és a korong ezért menekült el előle.
Társas megismerés (szociális kogníció) alatt azon folyamatok összességét értjük, melyek lehetővé teszi az interakciót két, azonos fajba tartozó egyed között. Számos kommunikációs jelzés létezik, mely lehetővé teszi mindezt, például: arckifejezések, tekintetirány, testtartás, különféle hangjelzések, stb. Ugyanakkor, vannak emberi "specialitásnak" is tekinthető folyamatok, melyek olyan egyedi jelzések adásában-észrevételében segítenek, amelyeket más fajnál nem találhatunk meg. A nyelvhasználat, illetve a beszéd, az intézményesített tanítás, valamint a kultúra tartoznak ebbe a körbe.
A későbbiekben a társas megismeréssel kapcsolatos tudományos vizsgálódásaimról, illetve mások kutatásainak eredményeiről számolok be!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.