Előző posztomban írtam a Fogolydilemma helyzetről, most, a probléma felvetése után, következzen az elmés megoldás!
Robert Axelrod azzal foglalkozott, hogy hogyan jöhet létre kooperáció emberek között olyan körülmények között, amikor mindenki saját érdekeit követi. 1979-ben egy versenyt hirdetett a tudósok körében, hogy küldjék be neki azt a stratégiát, melyet a legoptimálisabbnak, legjobbnak találnak egy többmenetes Fogolydilemma-helyzet megoldására (tehát, ha a partnerek nem egyszer, hanem többször egymás után játszanak egymással, vagyis egymást követően többször kell dönteniük a Fogolydilemma helyzetben). A kiírás szerint, a győztes az a program, mely a legtöbb pontot szerzi, azonban Axelrod nem jelentette be, hogy pontosan hány menetet fognak játszani.
A beérkezett 14 program közül Anatol Rapoport Tit for Tat (TFT) nevű pályázata lett a győztes. Ez volt a legegyszerűbb program, csupán két szabályból állt:
1. Az első lépésben együttműködik.
2. Ezután mindig azt lépi, amit a partnere az előző menetben lépett.
Számos fontos pszichológiai fogalom lemodellezhető a Fogolydilemma-helyzettel, mint például a bizalom, árulás, félelem, bosszú és mohóság. Rengeteg kutatás foglalkozik ezzel a problémakörrel, és azok alapján, levonható néhány általános tanulság. Például, többféle változót lehet variálni a helyzetben, melyek közül az egyik a táblázat értékei. Ennek kapcsán elmondható, hogy ha növelik a csalásra való kísértés értékét, az együttműködés mértéke csökken, akárcsak abban az esetben, ha a balek vesztesége nő. Tehát, azt, hogy az emberek inkább versengőbb stratégiák választanak, egyformán befolyásolja a mohóság és a társuk árulásától való félelem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.