Kiben bíz(hat)unk?

Megbízni egy idegen emberben nagy rizikót rejt magában, így általában az emberek igyekeznek felbecsülni mennyire megbízható a másik, mielőtt kapcsolatba kerülnek vele. Több mindennapos helyzetben találhatunk példát arra, miért lehet „veszélyes” a megelőlegezett bizalom: szinte mindannyian átéltük már, amikor bizalmasan közlünk valamit egy barátunkkal, majd rövid idő elteltével már mindenki a mi titkunkról beszél, talán még ki is gúnyolnak miatta. Egy másik példa, ha például néhány munkatársunk, akikről úgy gondoltuk, lelkiismeretesen dolgoznak, nem készítik el határidőre munkájukat és minket vonnak felelősségre a befejezetlen feladat miatt.

Érdekes, hogy a bizalom jóval a megbízhatóság tudatos mérlegelés előtt megkezdődik. Nem tudatos, automatikus folyamat eredményeként rövid idő alatt képesek vagyunk döntést hozni partnerünk megbízhatóságáról.Egy vizsgálatban például, egy, a személy által megbízhatónak tartott és kedvelt ember nevét villantották fel a kísérletben, mely nemcsak megnövelte az együttműködési hajlamot a bizalomjátékban, hanem növelte a személyek elvárásait partnerük kölcsönösségét illetően. Hasonló módon, egy másik vizsgálatban, egy kísérleti játék során, különbség volt az együttműködés mértékében, ha a személy számára társát „partnerként”, vagy „ellenfélként” nevezték meg. 

Egy másik érdekes tény, hogy minél inkább hasonló hozzánk egy személy, vagy legalábbis annak tartjuk, annál inkább segítünk neki, még akkor is, ha korábban sohasem találkoztunk, vagy ha nincsen közöttünk személyes kapcsolat 

Egy vizsgálatban például, a személyek helyet cserélhettek egy másik kísérleti személlyel, akiről úgy tudták, hogy áramütéseket kap. Előzetesen informálták a személyeket a partnerük érdeklődési köréről, majd lehetőségük nyílott helyet cserélni vele, így átvállalva az áramütéseket (melyek természetesen nem voltak igaziak, de ezt a személyek nem tudták). Nagyon szoros összefüggés mutatkozott a hasonlóság és önzetlenség között: azok vállalták inkább a cserét, akiket úgy informáltak, hogy gondolkodásmódjuk és érdeklődési körük azonos, vagy nagyon hasonló a szenvedő partnerükével.

Egy másik vizsgálatban azt találták, hogy egy baleset szemtanúinál, akik nem segítettek a bajba jutottakon, annál erőteljesebb a bűntudat, minél hasonlóbbnak érzik magukhoz balszerencsés embertársaikat. 

Ugyanez a folyamat játszódik le bennünk akkor is, ha a saját nevünkhöz hasonló személyekkel kerülünk kapcsolatba. Tehát a testi jellegek, illetve a személyiségjegyek mellett a megszólítás, névazonosság (mely egy absztrakt hasonlósági marker) is arra sarkalhat, hogy segítsünk. Például, egy vizsgálatban, e-mail üzenetet küldtek körülbelül 3000 személynek, mely a következő információkat tartalmazta: a feladó nevét, illetve azt, melyik városban jár egyetemre. Az e-mailben, a feladó személy arra kérte a címzettet, tájékoztassa őt a városában fellelhető sportolási lehetőségekről. A legnagyobb arányban azok válaszoltak, akiknek mind kereszt-, és vezetékneve is egyezett a feladóéval, míg a legkevesebb válasz olyanoktól jött, akiknél semmilyen névazonosság nem volt. Tehát, minél inkább hasonlított a feladó neve a címzettéhez, annál inkább segítettek neki (információt adtak, mely egy kisebb segítségnek tekinthető). Fontos kitétel, hogy ez a hatás leginkább a ritka névvel (pl.: Andrews) rendelkező személyek esetében volt tapasztalható, míg a gyakoribb nevek (pl.: Smith) viselőinél kevésbé..